...Egyszer majd én leszek köztetek a legnagyobb mester.(!)

Borzasztó lassan tanulok, ügyetlen és tehetségtelen vagyok...
De azt, amit egyszer megtanultam, én fogom a legjobban, egnagyobb 
hatásfokkal átadni - azért, mert én ismerem legjobban a megértés és 
elsajátítás pr5oblémáját - ebből kifolyólag én tudom azt legjobban 
elmagyarázni.

...majd meglátjátok.

A legfrissebb hírlevélből, a hogyan edzzük alkatrészeinkethez:)
Mas Oyama: 
"Mi teszi a karate ököl és rúgótechnikáját egyéb küzdősportoknál 
hatékonyabbá?
Elsősorban a technika maga, amely tökéletes. Másodsorban a kéz és a 
láb - a karate fegyverei - az edzések során erőssé és gyorssá 
válnak. A rúgások és ütések, amelyeket kötegelt szalmatáblákon 
gyakorolnak ősi módszer a test ezen részeinek megerősítésére. A 
nyugati bokszolók, akik homokzsákokon alapoznak, általában
gyengébb ököllel és karral rendelkeznek. Tovább gyengítik öklüket, 
amikor bokszkesztyűket alkalmaznak, hogy megnöveljék azok 
ütőfelületét.Az ökölnek, a lábnak, az ízületeknek, valamint az ujj 
csontjainak erősnek kell lenni a karatéhoz. Ám a szalmaköteg edzés 
csökkenti a sebességet, ezért figyelemmel kell lenni arra, hogy 
csapásaink és rúgásain sebességét a megfelelő szinten tartsuk."
Ha nem is fán, de szalmakötegen lehet erősítni...Már csak egy 
szalmaköteg kell hozzá:) Talán az erkélyünkön el is férne:)

Köszönöm mindkettőtöknek a biztatást!

Októbertől, vagy novembertől jitsu-zom, pontosan nem emlékszem.

Tudom én alapvettően a problémák okát, csak még nem jutottam el odáig,
hogy ezen jelentősen tudjak változtatni. (Remélem tavasztól kicsit
több időm lesz /meg az időjárás is javul, hogy futhassak reggelenlént/
és indul az Ojeno Brutality- mozgó és fogykúra -  ez egyszer már
leszedett rólam 12 kilót 2,5-3 hónap alatt.)

Mert, bár látszólag nem tűnnék én annyira kövérnek, de valami miatt
baromi nagy a súlyom - talán belülről ólomból vagyok. Ez nem egészen
vicc: a nálam 10-12 cm-mel magasabb, és nagyjából velem azonos
testalkatúak semmivel sem nehezebbek nálam. (Szoktunk is viccelni a
fleségemmel, mivel a combcsontom igen rövid, hogy én nem alacsony
vagyok, a 172-173 cm.-emmel, hanem kettévágott óriás.)
Na most a fentiek miatt az állóképességem is alacsony, főleg a levegő
tekintetében. Na most ehhez keveredik az, hogy igen merev vagyok, meg
persze ügyetlen.

Nincs tehát más teendőm csak ezeken változtatni, s akár
nagyon-nagymester is válhat belőlem.

Viccet félretéve, azért ez az egész nekem nem csak problémát, hanem
kihívást is jelent. Az élet más területein kerültem én már ki
győztesen sokkal esélytelenebbnek tűnő helyzetekből, bízom benne, hogy
e téren is menni fog. 

(Ja, és még egy: tudom, hogy türelmetlen is vagyok, hiszen a jogot -
az egyetemi 5 évet - is beleszámítva 9. éve csinálom, s ennyi idő kb.
a középhaladói szintre elég, ami mondjuk egy "erős" sárga, vagy
mondjuk egy "halvány" zöld övnek felel meg, pl. egy 25 éves
prakszishoz képest. Akkor meg mit várok 3 hónaptól?)

Úgyhogy még egyszer tényleg köszönöm, mert jól esik "kidumálni"
veletek e vívódásaimat, átsegít a "nehéz napokon".

Ojeno, mióta jitsuzol? Ha sokat gyakorolsz, akkor előbb-utóbb semmi 
gondod nem lesz a gurulással!De az önkritika valóban értékelendő! 
Hisz ettől is előbbre jut az ember:) Szerintem kitartás és meglátod 
hogy fogsz gurulgatni jobbra-balra:)

ojeno: a hozzáállásod, az önkritikád viszont kiváló! Ha ez
szorgalommal is párosul, akkor ez minden képességet, készséget
pótolhat! Csak így tovább!

Eddigi jitsu-mérlegem: gyenge kezdés után erős visszaesés.

Igen, itt van például az esés. Eddig nem féltem és tudtam tompítani 
is. Most már - kis túlzással - kis túlzással rettegek, ha egy fehér 
öves társam próbálja meg a  közel 100 kg.-omat földre vinni. Minél 
magasabb övfokozatú teszi ezt velem, annál könnyebben megy neki, s 
annál könnyebben viselem el én.
A gurulásokról jobb nem beszélni... Az is egyre rosszabb, igaz, 
sosem volt jó.

A küzdelem:nna ezt csípném, csak attól félek;gyáva vagyok!! Mennék 
én, támadgatok is, csak a végén valahogy mindig inkább menekülés 
lesz belőle.
... meg kicsi az állóképességem és hamar kifulladok. Milyen más volt 
ez régen!

Földharc: na itt kifejezetten előny (lenne)a súlyom. Csak éppen nem 
tudom, hogy mit kell csinálni akár felül, akár alul vagyok. 
Szerencsére a mestereim mellett a társaim próbálnak segíteni.

...Ezeket a technikákat (különösen a gurulásokat) talán sosem fogom 
jól megtanulni.

Arról szerzek hírnevet, hogy én leszek az egyetlen  örök-
fehéröves ju-jitsuka a világon.

... nem baj, csinálom akkor is!

"Ember küzdj és bízva bízzál, (...)mert az élet a küzdés 
maga!"
 

Semmi gond /egyszer csak elkészül a fórum módosítás - kép és link
beszúrás - és megszűnnek ezek a problémák.
Egyébként már új ablakban nyílik meg.  :-) 

Hú... Remélem nem okoztam gondot az előbbi hozzászólásommal! Azt 
hittem, hogy az anyag új ablakban fog megjelenni a linkre való 
kattintáskor. Ha gond, akkor elnézést kérek!

/...Ugyanakkor, most, hogy jobban megnéztem, azt is gondolom, hogy 
ez csak tovább növeli a honlap színvonalát. Szerzői jogokat nem 
sért, hiszen maga a portál tulajdonosa helyezte el a beágyazáshoz 
szükséges linket - nyilván a terjesztés céljából. Akit pedig nem 
érdekel, az úgy tud kilépni, hogy egy más menüpontra, vagy a vissza 
lépésre kattint./

(ua., mint az előző, de így talán jobban kivehető lesz:)

Biztosan sokan ismeritek, de talán, hogy van még, akinek új az 
információ: létezik az ún. Japán Szájt, (http://www.oliv.hu)  melyen 
rengeteg érdekes információt találhattok.
Két filmet itt hadd ajánljak figyelmetekbe:

Hit Zen Meditáció:   

Video - Hit, Meditáció, 
Zen 

 Az Igazi szamurájok és koruk:  
 
Video - Az igazi szamurájok 
és koruk 

Számos más érdekes filmet és írást is találhattok rajta.

Biztosan sokan ismeritek, de talán, hogy van még, akinek új az 
információ: létezik az ún. Japán Szájt, (http://www.oliv.hu)  melyen 
rengeteg érdekes információt találhattok.
Két filmet itt hadd ajánljak figyelmetekbe:
Hit Zen Meditáció:   
http://www.oliv.hu/japan/modules.php?
name=Video_Stream&page=watch&id=3&d=1
Az Igazi szamurájok és koruk:  
 http://www.oliv.hu/japan/modules.php?
name=Video_Stream&page=watch&id=1&d=1

Számos más érdekes filmet és írást is találhattok rajta.

Ezek a kimerítő válaszok nekem is tetszettek, mert az engem is 
régóta foglalkoztat, hogy miért, mi okból írják így vagy úgy a 
jitsut, és ez mit jelent!:)

Szereztem ezzel kapcsolatban pár infót Kedvesemtől, aki kyozik és 
folyamatosan edzi sípcsontját, seikenét...stb.
"Elsősorban a fokozatosságot kell szem előtt tartani. A sípcsont 
edzésnek az az élettani háttere, hogy a sok "ütődéstől" mikro 
sérülések keletkeznek. A sérült területre a szervezet kálciumot 
szállít, és ennek következtében az adott területen erősebb lesz a 
csont felszíne."- Egy ötlet: plussz kálcium bevitele.
Az edzőtermi körülmények mellett (pajzs, zsák, küzdelem), lehet 
edzeni a sípcsontot. Ami neki és nekem is bevált: a szigeten egy 
szép fa köré csavarunk egy telefonkönyvet és azt ütjük ill. rúgjuk. 
Én a seikenemen tapasztalom a pozitív változást, ahogy azt már 
említettem. Természetesen én nem vagyok kyos, így nem az az 
elsődleges célom, hogy ezek az alkatrészeim kőkemények legyenek, de 
jobban bírom a pusztakezes küzdelmeket.

Soha nem csináltam külön 'sípcsont edző' gyakorlatokat és már
valószínűleg nem is fogok. Amit tanácsolni szoktam azoknak, akik
küzdeni szeretnek, hogy zsákoljanak, pajzsozzanak és természetesen
küzdjenek sokat. Amit e közben fejlődik a tűrőképességük, annyi az
eredmény. Természetesen a rúgás pontosságát is javítani kell,
elkerülendő a nem a célzott találati területre becsapódást.

Legendákat lehet hallani arról, hogy ki miként edzette fel a
sípcsontját (pl. Furkó sensei addig rugdosta a kapufát, amíg szét nem
rúgott egyet - megjegyzem ez évtizedekkel ezelőtt volt, tehát már
akkor is sípcsonttal rúgtak). Bevált, megtapasztalt módszerről nem
tudok. Olyat is hallottam, hogy 'kiidegelték' a területet. Fogalmam
sincs, ez mit takar, hogyan lehet megtenni.

A probléma az, hogy ahol a bőr és a csont között csak a csonthártya
van, izom, hús nincs, ott a terület, egészen pontosan a csonthártya
nagyon érzékeny. (Egészen pontosan máshol is érzékeny a csonthártya,
csak ott védi a hús, közvetlenül nem nyomható.) Mi egyébként ezt a
tényt sok helyen ki is használjuk nyomásra, kényszerítésre, például az
arcon is vannak ilyen területek.

Az ismereteim hiányosságát mutatja, hogy nem ismerek olyan bizonyított
eljárást, amely ezt a tényt, mármint, hogy érzékeny a csonthártya,
valamilyen módszerrel meg tudná változtatni. Viszont nem megfelelő
gyakorlattal komoly problémákat lehet okozni: sokkal érzékenyebb lesz
a csonthártya, és már kicsi hétköznapi behatásokra (amelyeket, most
észre sem veszünk) is érzékenyen reagálhat.

Köszi szépen a válaszokat, kiemelten Berkes Sensei kimertő és 
teljességre törekvő válaszait. Egy kérdés maradt még számomra: ha 
meg lehet edzeni a sípcsontot - mint ahogyan azt Szilva írta -  azt 
hogyan tegyem? Rúgjak vele mondjuk rengeteget zsákra, majd makiwara-
ra? Ez megfelő, vagy esetleg van jobb módszer is?

Meglepett, amit Szilva írt; a Kyo-ban sípcsonttal rúgnak?
Mikor én gyerekként csináltam - igaz az jó régen volt - akkor ez fel 
sem merült. Több kyo-s (ex-kyos) tanulmányozta a thai-boxot; ezt 
átvették volna?

Épp rohanásban vagyok, de egy gondolat erejéig beugrottam. A mawashi 
geri témához szeretnék hozzászólni. Én a kyokushin karatét 
kóstolgatom éppen, ahol szintén a sípcsonttal rúgják a mawashit. 
Bizony nagyon fájdalmas, ha összetalálkozik a sípcsont a másik 
könyökével, sípcsontjával, viszont ha feledzi az ember a csontot, 
mint ahogy a seikent is, akkor előbb utóbb nem annyira lesz ez 
fájdalmas. Saját tapasztalatból mondom, hogy a seikenem már sokkal 
többet bír, mióta ezt is külön edzem. Próbálom a sípcsontomat is 
keményíteni, de be kell vallani, ez azért egy fájdalmasabb folyamat, 
de a célért bármit:)
Persze küzdelemben van, hogy a lábfej találkozik az ellenféllel, ha 
Ő úgy mozog, de nekem az a véleményem, hogy a sípcsont sokkal 
erősebb része a testnek ilyen szempontból, mint a lábfej, talán 
kevésbé sérülékeny.

4. Borbély Attila mestert nem ismerem. A kempo történetében Harnos Imre
öt első 1981-es instruktora közül az egyiket Borbély Attilának hívják,
lehet, hogy ő az. Jóvér Béla mestert viszon igen és szakértelmét
véleményét elfogadom. Nagytudású mesternek tartom. Még a Magyar Ju
Jitsu Szövetség megalakulása előtt volt szerencsém vele beszélni és
edzeni is. A helyzet megértéséhez a következőket mindenképpen tudod kell.

Jigoro Kano, a judo megalapítója ju-jitsu mester volt és a ju-jitsu
tudása alapján hozta létre a judo-t. A judo szintén átírás, japánul
szintén két jelből áll és az első, mint sejtheted ugyanaz, mint a
ju-jitsu esetében (ju). A második más, azt viszont mindig do-nak írják
át. Ez a do ugyanaz, mint az aikido, kendo japán nevében a jelek. A
jitsu és a do mindkettő módszert, eljárást jelent. Míg a jitsu a harci
hatékonyságot helyezi előtérbe, addig a do a személyiség fejlesztését.
A jitsu gyakorlója akkor lesz egyre jobb és jobb, ha ellenfelét minél
tökéletesebben tudja legyőzni, a do követője pedig akkor, ha egyre
jobb emberré válik. Jigoro Kano volt az, aki a ju-jitsu-t átvezette a
do irányába. Személyiségfejlesztő eszközt látott benne, kitűnő
lehetőséget az ifjúság fejlesztésére. Azokat a területeket
domborította ki, hangsúlyozta az általa megtanult ju-jitsu-ban,
amelyeket erre alkalmasnak talált, ami pedig nem ebbe az irányba
mutatott, azt elhagyta. Kiváló művet alkotott és azt elnevezte judo-nak.

Most jön a legfontosabb: ez a judo egyáltalán nem azonos a mai
judo-val. A mai judo egy versenysport: célja az ellenfél legyőzése az
engedélyezett keretek között az engedélyezet technikákkel minél
hatékonyabban. Akik az eredeti Jigoro Kano féle judo-ra gondolnak, azt
Kodokan judo-nak mondják. Ezenkívül állítom: a mai modern ju-jitsu
tulajdonképpen azt a szerepet tölti be ma Magyarországon, amire Jigoro
Kano eredetileg a judo-t kitalálta: személyiségfejlesztő, nevelő
eszköz. Ezzel szemben a mai judo egy versenysport, gyakorlói egy szűk
technikai repertoárral (de azzal nagyon profin) foglalkoznak, akkor
értékesek, ha jó eredményt érnek el a versenyen, ezt minden elé
helyezik. Az eredményesség felülírja a hagyományos harcművészeti
értékeket.

Itt jutunk el a mai ju-jitsu legfontosabb paradoxonához: a ju-jitsu-t
do szemlélettel oktatjuk, míg a mai judo a megtestesült jitsu út. Ami
a judo-t illeti, ebben azonos véleményen vagyunk Jóvér Béla
sensei-jel. Ő és barátai azonban azt mondják: azt a szerepet, amire
eredetileg Jigoro Kano a judo-t szánta, ne a ju-jitsu töltse be, hanem
az eredeti Jigoro Kano féle judo (abszolút logikus). Ők is alakítottak
egy szövetséget, ezt azonban nem judo szövetségnek mondják, mert az
ugye a mai modern judo-t űzők szövetsége, hanem jiu-do nak, Magyar
Jiu-do Szövetség-nek. Nagyon tiszteletre méltó a törekvésük, ugyanazt
akarjuk, csak nem egy csónakban evezümk (www.jiudo.hu nagyon igényes a
honlapjuk).

Ami pedig a modern ju-jitsu-t illeti: a japánok természetesen nagyon
hagyománytisztelők, én magam csak tradicionális iskolákat tudok japán
kapcsolattal (legjobbnak Mellik Béla sensei iskoláját tartom
www.isba.hu - érdekes ők jitsu-nak írják, de ha felsorolja mestere Jun
Osano iskoláit ott természetesen mind jutsu-nak van írva a
tradicionális jellegnek megfelelően) Mindez azt jelenti, hogy a modern
ju-jitsu írányzatokról lekoptak, vagy legalábbis háttérbe szorultak a
japán kapcsolatok. Így akár igaza is lehet Jóvér sensei-nek: a modern
ju-jitsu egy fogásgyűjtemény amelyet a nyugati mesterek oktatnak.

Emellett van ma is a tradicionális jujutsu, amely őrzi a hagyományait
és a Japán kapcsolatait. Az tehát nem igaz, hogy kihalt a korábbi
japán jujutsu. A tradicionális jujutsu szigorúan ragaszkodik az
eredeti technikákhoz, míg a modern folyamatosan fejlődik, változik. És
az új technikákat a nyugati mesterek teszik hozzá. Hogy ez az irány jó
vagy rossz, nos ebben is különbözik a véleményünk: Szerinte
egyértelműen rossz, míg mi azt mondjuk, majd kiderül, akár jó is lehet.

Tudnod kell még, hogy a 2007-es a második kiadás, eredetileg a könyvet
1990-ben írták és 1991-ben jelent meg a Medicina Könyvkiadónál. Nekem
megvan az első kiadás, abban is az szerepel, hogy harminc éves a
modern ju-jitsu múltja, tehát a helyes az lett volna, ha az új
kiadásban átírják ötven éves múltra.

3. Jól látod, inkább a sípcsonttal rúgunk. Az előnyét jól
összefoglaltad, ami a hátrányát illeti: volt szerencsém küzdőpartnerem
könyökébe belerúgni sípcsonttal és lábfejjel is, saját tapasztalatból
mondhatom, hogy a lábfej esetében is a fájdalom, illetve a leblokkolás
legalább olyan mértékű, mint a sípcsontnál. 

December 6.-án Hódmezővásrhelyen vizsgáztattam, és az egyik vizsgázó a
pajzsos gyakorlatok során kemény részre rúgott véletlenül és a
lábfején egy jó nagy pukli keletkezett. Rosszul éreztem magam, hogy
így folytatjuk a vzsgát, de váltig állította, hogy be bírja fejezni.
És valóban így is volt.

Van egy olyan érzésem, hogy a lábfej bonyolult rendszer, a lábközép
apró csontjaival és a bonyolult ízületi kapcsolódásaival. Gondolj csak
arra, hogy a csecsemők még hasonló fogó reflex-szel rendelkeznek a
talpon, mint a tenyéren. A masszőrök is hihetetlen mértékben
meghajtják a lábfejet, néha ordítani tudtam volna. Ezzel csak azt
akarom mondani, hogy egészen bonyolult rendszer. Ha ezt ütés éri az
komoly károkat tud okozni. Valahogy az az érzésem, hogy bár mindkettő
nagyon fáj, mégis jobb a sípcsonttal találni. Bár ez az egész
teoretikus, ha a partner (ellenfél) úgy mozdul, akkor úgyis a
lábfejjel találsz.

Még egy emlékem ezzel kapcsolatban: edzésen bemelegedve a kiemelés
előre gyakorlat közben a leeső uke teljes erőből a lábfejembe
könyökölt, ami nagyon fájt, de nem lett belőle komolyabb (maradandó)
probléma. Míg egy bemutató során, ahol nem voltam bemelegedve, ugyanez
történt és bizony napokon keresztül fájt és sántítottam. Ha nem tudod
melyik a kiemelés előre, kérd meg Kubinyi sensei-t mutassa meg! Abban
Neked adok igazat, hogy valószínűleg a sípcsontnál ugyanaz mindkét
esetben az eredmény, hiába vagy bemelegedve.

2. A judo fokozatokról nem sokat tudok, a ju-jitsu fokozatokkal
kapcsolatban a következőt tudom mondani: 5. dantól shihan rangot
viselnek mestereink és piros-fehér övet. Ebben szinte minden szövetség
ugyanígy jár el. 8. vagy 9. dantól pedig piros övet viselnek. Ebben
nem egységes a ju-jitsu világ gyakorlata. Shihan Kelemen 2007 elején
megkapta a 8. dan fokozatot és még mindig a piros-fehér övet
használja. Hogy ez azt jelenti-e, hogy nálunk csak 9. dantól van
váltás, azt nem tudom.

Akik magyarázzák a színeket, azt mondják, hogy a fekete öv kopásával
jelennek meg a fehér foltok, a harc (gyakorlás) közben szerzett
sebesülések, vérzés miatt pedig a piros foltok, így alakul ki a
piros-fehér öv. Az évtizedek múlásával a vér a teljes övet beborítja,
így alakul ki a piros öv. Szerintem ez egy lehetséges magyarázat,
lehet, hogy van másik is. Én másikat nem ismerek, de ez nem túl
szimpatikus a számomra, bát ez semmit sem jelent, ettől ez még igaz lehet.

Amit gondolok: a tudás elmélyülésének egész más szintjén vannak azok,
akik fekete, azok akik piros-fehér és azok, akik piros övet hordanak.
Ez elméleti szint és nem feltétlenül köthető konkrét fokozathoz.
Sajnos a világban látni sok olyan 'mester'-t, akik olyan övet
hordanak, amelyre nem méltók. Sokszor ők maguk sem hiszik el magunkról
azt a szintet, amit az övfokozatuk jelez. Mindenesetre aki egy-két
évtizedet eltöltött a ju-jitsu világában, felismeri őket.

1. A ju-jitsu japánul két jelből áll, az elsőt is és a másodikat is
többféleképpen írják át, vagy egybeírják, vagy nem, közé pedig vagy
tesznek kötőjelet vagy nem. Az eredeti ugyanaz, az átírás módja a
lényegen nem változtat (láthatod a honlap bal felső sarkában). Van aki
fonetikusan írja le, több, mint tíz variáció lehetséges. Elméletileg
nincs jelentősége. Ezt egyébként Kelemen shihan is hangsúlyozta. Egyik
könyvének címében a második jelet jutsu-nak, a másik kettőben
jitsu-nak írja, talán azért, hogy megmutassa, nincs kijelölt alap.

Mi magunk is következetlenül használjuk, nincs kötelezően előírt
szabályunk a használatára. Én magam úgy vettem észre, hogy mindenhol a
ju-jitsu írásmódot használjuk, kivéve a szövetségünk nevében. A
cégbírósági bejegyzéskor a 'Magyar Ju Jitsu Szövetség' név lett
leadva. De még ez sem következetes, nézd meg a Budo-pass-od címlapját,
valamint első és második oldalát. Ott is kötőjellel van írva. Én magam
mindenhol ju-jtsu formában írom, kivéve, amikor a szövetség nevét írom
le. Szövetségünk elnöke, shihan Kovács Attila mindenhol a kötőjel
nélküli 'ju jitsu' formát használja. Ekként tájékoztatta a
Harcművészek Magazin szerkesztőit is, így amikor én leadok egy cikket,
ők a tájékoztatásnak megfelelően mindig átírják a 'ju-jitsu'-t 'ju
jitsu'-vá.

A szövetségünk hivatalos emblémája a szilvavirágos változat, az van a
 Budo-Pass címlapján is. Hogy a következetlenség nyilvánvalóvá váljon
a Budo-Pass belső oldalain vízjelként a sárkányos embléma van. A
sárkányos embléma a Világszövetségtől jön. Régen valóban ezt
használtuk. Nekem van egy olyan gondolatom (de csak a megérzés
támasztja alá, semmi más), hogy az írásmód váltás és az embléma váltás
is a függetlenségünket, a Világszövetségtől való elszakadásunkat jelzi.

Ezeknek az anomáliáknak a magam részéről nem tulajdonítok nagy
jelentőséget, viszont ha a téma előkerül, beszéljünk róla nyíltan és
önkritikusan. Tökéletesen igazad van, meg kellene szüntetni az
ellentmondásokat.

A világban kialakult egyfajta gyakorlat. Egyrészt a különböző
írásmódok sokszor jelzik a szövetségek elkülönítését (hasonlóan, mint
a különböző wing chun írásmódok - bizonyára már Te is találkoztál
ezzel), másrészt van egy kimondatlan szokás: a tradicionális módszer
gyakorlói jutsu-nak, a modern irányzatok követői jitsu-nak írják. Ez
sincs kőbe vésve, pusztán egyfajta gyakorlat, amire már többen is
felhívták a figyelmemet.

Sziasztok!

Az utóbbi időben elég sokat foglalkoztam a ju-jitsu − és más 
harcművészetek, küzdősportok − tanulmányozásával. Van néhány kérdés, 
amire nem sikerült választ kapnom, felteszem hát őket itt a fórumon; 
Ti biztosan tudjátok a válaszokat:

1.	Japánban a ju-jitsut „dzsudzsucu”-nak ejtik – ezt több 
különböző, és nem csak jitsu-s körökből tudom. Shihan Kelemen István 
az általa valamikor a ’80-as évek elején írt „Ju-jutsu a modern 
önvédelem útja” című könyvében is így használja. Miért történt mégis 
változás az elnevezés hazai kiejtésében és leírásában. A 
Világszövetségben alkalmazott egységes elnevezés miatt? Ezért 
változott a zászlón található jelkép is? (Arra gondolok, hogy 
korábban egy sárkányt tartalmazott a két kandzsi mellett.)


2.	Azt látom különböző kiadványokban, illetve internetes 
oldalakon, hogy egyes judo-s és jitsu-s mesterek (nagymesterek?) 
piros, illetve fehér-piros övet viselnek. Ez mihez kötődik, mit 
jelképez? Hányadik dan után hordanak – hordhatnak – ilyen övet a 
mesterek?


3.	A karatéban a köríves rugást (mawashi- geri) lábfejjel 
(haisoku) rúgtuk/rúgják. Meglepve tapasztaltam, hogy a jitsu is a 
thai-box-ban alkalmazott sípcsont-rúgást alkalmazza. Ennek látom (és 
érzem) az előnyét és hátrányát is. Azt látom, hogy, ha zsákot, vagy 
pajzsot sípcsonttal rúgok, akkor jelentősen nagyobb erőt tudok 
kifejteni. Viszont, ha kemény felületet talál el − pl. véletlenül 
összerúgunk a társammal, vagy "rossz helyre" talál − akkor 
borzasztóan tud fájni, és ami rosszabb: ezzel le is tud blokkolni. 
Ezért van az, hogy a karatéban és a kung-fuban inkább támadási, s 
nem támadó felületként tekintenek a sípcsontra. Meg lehet e 
hatékonyan edzeni a sípcsontot − tudom, hogy a thai-osok ezt teszik, 
csak nem tudom, hogy milyen módszerrel − és ha igen, akkor az nem 
okoz-e károsodást? (A thai-box-ot e tekintetben kissé 
őrült „sportnak” tartom. Hallottam − bár nem biztos hogy igaz − hogy 
az edzésmódszereik idősebb korukra megbosszulják magukat – ezt én a 
sípcsonttal kapcsolatban (is) szeretném elkerülni.)

4.	A következőt inkább kedélyborzolásnak szánom: Borbély Attila 
és Jóvér Béla 2007-ben megjelent „Szamurájok útján A budo sportok 
kézikönyve” című művében, a 11. oldalon ezt írja: 
”A ju-jitsu egy, az 1600-as évek elején kialakult, számos iskolát 
magában foglaló bu-jutsu irányzat volt, a judó előfutára. A modern 
jiu-jitsu azonban nem ennek a meghatározott stílusnak a 
modernizálása, ennek csak a nevét használja. Valójában a budo egy, 
vagy több területén magas szintet elért − többnyire európai − 
mesterek szintetizáló törekvése, egy „összbudo” önvédelmi rendszer 
kialakítására. Az egész kezdeményezés alig 30 éves, ezért érthetően 
még kiforratlan." 

A ju-jitsut, szinte mint, egy, a 19. századra eltűnt küzdősportként 
tünteti fel. Nem oldja fel viszont azt az − általa ezzel kialakított 
− ellentmondást, hogy mind a judot, mind az aikidot megalapító 
mesterek korábban ju-jitsu mesterek voltak, s éppen ebből 
alakították ki saját, később önállósodott irányzatukat. Ami 
igazságelemet én az idézetben találtam az annyi, hogy a ju-jitsu 
nyitott rendszer és a hatékony technikák átvételére, mint pl. a 
sípcsonttal rúgott mawashi geri, nyitott, és nem zárja szűk keretek 
közé a követőit. 
Nektek erről mi a véleményetek?

Sziasztok!

Köszönöm szépen a biztató szavakat, igyekszem megfogadni minden 
tanácsot!

Sikerekben és örömökben gazdag Boldog Új Évet Kívánok az egész 
csapatnak és a honlap összes látogatójának!

Szia Ojeno!

Nagyon jó ötletnek tarom ezt a kezdő sarkot:)! Jól tetted, hogy 
létrehoztad! Az, hogy kezdő vagy, egyáltalán nem probléma. Hisz 
mindenki innen indult el. Amit most tapasztalsz, az is nagyon fontos 
a jövőre nézve.
És akkor gyorsan én is elmesélem,milyen úton-módon kerültem 
kapcsolatba a jitsuval. Mikor még általánosba jártam, a Linda filmek 
hatására 1 évig ismerkedtem a taekwondoval. Ez sajna abba maradt. A 
sulikban a kézilabdáé volt a főszerep, nagyon szerettem, de 
kosármeccsen és röpimeccseken is részt vettem. Ennek ugye még mindig 
semmi köze a jitsuhoz:) Tesóm kisfia járt jitsura az oviban. 
Ggondoltam lemegyek megnézni. Tetszett! A Mester pedig kitalálta, 
hogy tart egy edzést az anyukáknak. Persze erre én jól elmentem, 
talán még a tesóm is ott volt. És innentől ott ragadtam a felnőtt 
cspatban. Azt vettem észre, hogy rendszeresen járok edzeni, és még 
egy lábujj törés sem tántorított el, amit 1 hónap után szereztem:)
Az első időkben nagyon kellemetlenül éreztem magam, hogy nő létemre 
ennyi pasi előtt gurulgassak-bénázgassak, de ezen szerencsére hamar 
túltettem magam. És egyszer csak azon vettem észre magam, hogy ott 
állok a Mesterek előtt és vizsgázom fehér övre... 
Nagyon jó érzés volt (és ma is az) tartozni valahova és együtt 
edzeni, versenyezni, mulatni:)
A legfontosabb neked már meg is van, az elhivatottság! Csak így 
tovább!:)
OSU!

Szia ojeno!

A Te honlapod az igényes! Gratulálok!
A legfontosabb lépést megtetted, amikor elkezdted az edzéseket.
Dícséretes a motivációd is.

Jó témát vetettél fel, szerintem sokunknak lesz hozzászólása. 

Elöljáróban a legfontosabbak:
1. Higgy magadban és a mestereidben!
2. Számolj le a kifogásokkal, legyél ott minden edzésen. Kifogás
mindig van arra, hogy ne menj el az edzésre, de utólag mindig azt
mondod: érdemes volt!
3. Gyakorolj odafigyelve, tudatosan! Az edzés után is és előtte is
gondold át, mivel foglalkoztatok az utóbbi edzéseken. Így tudnak azok
egymásra épülni.

Sok sikert és szerettel látunk itt a fórumon!

Osu!
Sziasztok!

Lelkes kezdőként szeretnék virtuálisan csatlakozni hozzátok a fórum 
segítségével, azért, mert nagyon igényesnek tartom a honlapot. 
Igazán sok hasznos és érdekes anyagot találtam rajta. Egyébként a 
DRSE debreceni dojo-jába járok november óta, Plébán Sensei és 
Kubinyi Sensei "kezei alá".
Sajnos meglehetősen későn kezdtem el a jitsu-t: 33 
elmúltam. /Korábban gyerekként 1-2 évig kyokushinkai-t és a Wing-
Tsun kung-fut űztem, így nem volt teljesen idegen a dolog. Azok is 
nagyon jó és hatékony küzdősportok, de mindent összevetve, s 
lehetőségeimet és korlátaimat figyelembe véve döntöttem a ju-jitsu 
mellett. Azt hiszem jól döntöttem, még akkor is, ha ez messze a 
legösszetettebb és legnagyobb ügyességet igénylő dolog – ami pedig 
sajnos nem az erősségem. / 
Igen sokat dolgozom, de csak szellemi munkát: jogászként, illetve 
tanácsadó-vállalkozóként, és persze – eddig -  semmi sport. 
 Ez azt eredményezte, hogy őszre elértem azt, hogy estére, mire 
hazaértem, már teljesen használhatatlan voltam - minden értelemben. 
Elhízottan és elpuhultan kezdtem neki a dolognak - végül is innen 
szép nyerni! Viccet félre téve: a feleségemmel nyárra várjuk az első 
gyermekünket. Azt szeretném, hogy egy olyan apát lásson majd bennem, 
aki fizikálisan (is) példa lehet majd előtte. (Tudom, hogy már 
önmagában ezzel nem kis dologra vállalkoztam.) Van tehát még 3-4 
évem (míg tudatára ébred) hogy az ehhez szükséges minimumot elérjem. 
Az eddigi tapasztalataim alapján azt gondolom, hogy a ju-jitsu erre 
tökéletes lesz, még akkor is, ha én magam elég ügyetlen is vagyok 
hozzá. Már most sokkal energikusabbnak érzem magam, úgyhogy, még 
akkor is megéri, ha örök fehér öves maradok.
Az oldalon található kedvenc soraim Shihan Kelemen Istvántól 
származnak: „A Ju-Jitsu-t mindenki képes megtanulni, különösebb 
fizikai képességeket nem kíván, ami azonban feltétlenül szükséges, 
az az elhivatottság.”
Az elhivatottság nálam megvan, így remélem a többi is igaz lesz rám 
is!

Osu!