Négy gorillát tartottak egy ketrecben. A ketrec tetejére felakasztottak egy fürt banánt. Amint egy gorilla felmászott és hozzá akart nyúlni, egy erős vízsugár lesodorta és eláztatta. Sokáig próbálkoztak a kívánatos gyümölcs megszerzésével, de egy idő után felhagytak a hiábavaló kísérletekkel. Megtanulták, hogy semmi értelme próbálkozni, mert úgysem tudják megkaparintani. A gondozók kikapcsolták az érzékelőt és elzárták a büntető csapot. Ezt persze a gorillák nem tudták meg, mert nem próbálkoztak többet. Ekkor az egyik gorillát kicserélték egy újra. Ő persze azonnal fel akart menni a banánhoz, de a másik három ráugrott és visszahúzta. Amint megpróbálta, a többiek megakadályozták. Egy idő után ő is megtanulta, hogy a fenti banán az tabu, ahhoz nem szabad hozzányúlni. Ezután egy-egy gorillát újra és újra kicseréltek. A végén ott volt négy gorilla, akiket egyszer sem locsoltak le, egyszer sem sodortak le, áztattak el, mégsem próbálkoztak a banán megszerzésével.

A kicserélt négy gorilla - az új generáció - a tanításnak köszönhetően ugyanúgy viselkedik, mint az a generáció, akinek közvetlen tapasztalatai voltak. Ez a történet az e havi koan, de van egy másik koan is, ami ugyanerre mutat rá.

Amikor a szellemi tanító és tanítványai megkezdték szokásos esti meditációjukat, a macska - ami a kolostorban élt - olyan zajt csapott, hogy képtelenek voltak folytatni a gyakorlatot. Elrendelte hát, hogy kössék meg a macskát az esti meditációk alatt. Évekkel később, amikor a tanító meghalt, a macskát továbbra is megkötötték az esti gyakorlatok idejére. Amikor az öreg macska is eltávozott, egy másik macskát hoztak a kolostorba, amit ugyancsak megkötöttek. Évszázadokkal később a szellemi tanító leszármazottai tanulságos, és igen értékes tudományos tanulmányokat írtak a macskák megkötésének rituális és vallási jelentőségéről.