Ebihal a Világbajnokság második napján NoGi-ben a csoportjában négy mérkőzést, a harmadik napon Gi-ben a csoportjában szintén négy mérkőzést, a Juniorok között a 60 kg-ban három mérkőzést vívott. A 11 alkalommal mindvégig meggyőző volt, fölényéhez kétség sem férhetett.

Ezen utólag már nem csodálkozunk, hiszen Ebihal él-hal az edzésekért, a versenyekért, nincs másik olyan versenyzőnk, de edzőnk sem, aki ilyen szinten szívná magába az új technikákat, akinek ilyen tehetsége lenne a Grappling-hez. Feladatunk elsősorban az, hogy fejlődését segítsük, az optimális feltételeket biztosítsuk a számára. A tehetségek nagyon sokszor sokkal jobban tudják mi kell nekik, mint edzőik, ők sokkal magasabbra teszik maguknak a lécet, jobban hajtják magukat, mint bárki más tenné. Nekünk a legfontosabb az, hogy ne ártsunk, hagyjuk fejlődni a számára legjobb módon. Ezt egyébként meg is hálálja, szorgalma töretlen, eredményei lenyűgözőek. Nagyon sokszor bevonjuk őt az többiek oktatásába is, amire szintén kiválóan alkalmas.

Természetesen megfelelő környezet kell a tehetségek megmutatkozásához, fejlődéséhez. Talán elmondhatjuk, a Tatami Centrum-ban ez a környezet, ez a közeg biztosított. Lehetőségünk van igény szerint bővíteni az edzésszámot és rendelkezésünkre áll egy kiváló (talán a legkiválóbb) edző, mester sensei Fekete Sándor személyében. Együttműködése Sanyikával, hitük egymásban rendkívüli. Ugyanazon a módon gondolkoznak, a mérkőzés közben adott instrukcióit Sanyika azonnal megérti és végrehajtja. Ha azt egy kívülálló figyeli, annak akár misztikusnak is tűnhet, hiszen még végig sem mondta, már végre van hajtva.

Sanyika klubunk zászlóshajója. Töri és mutatja az utat. Mutatja, hova lehet eljutni, ha a tehetség a szorgalommal párosul, hova lehet eljutni sok-sok munkával edzéssel, lemondással. Mert lemondásra, alázatra is szükség van. Talán nem véletlen, hogy minden rendezvényünkön segít, dolgozik, rá mindig lehet számítani, a versenyekre elsőként érkezik (pakolni) és utolsóként távozik a pakolás után (a szüleivel együtt). Ha valaki, akkor ő pedig igazán megtehetné, hogy csak a küzdelmeken dolgozzon, és a sok küzdelemre rápihenjen.

Persze ő is tisztában van azzal, hogy a versenyzés, a versenyeredmények nem cél, hanem eszköz. Eszköz a személyiségünk fejlesztésében. Ha a minél jobb versenyeredmény volna a cél, akkor nem állna oda az eleve vesztes mérkőzésre a 30 kg-mal nehezebb ellenfél elé. De odaáll, mert abból is lehet tanulni, igazán abból lehet tanulni. Sanyika megtestesíti az ideális tanítványt, akit öröm tanítani. Tudja, hogy van még mit tanulni, hiszen az út elején jár, akar még tanulni. Kell is, hiszen a versenyzésen kívül is csodálatos lehetőségeket nyújt a ju jitsu, a versenyzésen belül pedig, nos ezentúl mindenki rá fog vadászni, ellene fog készülni.

Gratulálunk Sanyika és kívánjuk, hogy vond le az egyetlen logikus következtetést: ezentúl többet és keményebben kell edzeni!