Már mindannyian tudjátok az eredményt, úgyhogy most megragadnám az alkalmat, hogy szóljak én is pár szót nem csak a hétvégi versenyről hanem az előzményekről is. Szeretnék elmesélni egy történet, ennek a Világjátékok arany történetét.

23 éves vagyok, 10 éves korom óta küzdősportolok és tisztán emlékszem arra a napra amikor először voltam megnézni az első tradicionális ju jitsu edzést Kecskeméten Bányai Dojoban. Édesapám vitt le, igazából ő próbálta ki az edzést egy gyerekkori barátja invitálására akit Fekete Sándornak hívtak. Én valójában csak nézni mentem, de egyből megtetszett, 2004 áprilisában beírattak és évekig edzettem Berkes Laci bácsi és Sanyi bácsi alatt. 2008 körül hallottam először a brazil jiu jitsuról egy bizonyos "Cápa" nevezetű versenyző révén aki lazaságával és a versenyeken mutatott dominanciájával egyből felkeltette az érdeklődésem. Nem csak én voltam így a kecskeméti csapatnál, így lassan elkezdtünk kiegészítés képpen feljárni Pestre két hetente péntekenként edzésre oda ahol ő is edzett, Max Mester termébe a Szabolcs utcába Fekete Sándor edzőm és Lakatos Sanyi barátom társaságában, akivel mióta az eszemet tudom együtt edzünk. Körülbelül egy év utána Sanyi bácsi megkapta a kék övet és elkezdett Kecskeméten oktatni. Továbbra is feljártunk tanulni de már külön is tudtunk "Brazil jiu jitsut" edzeni. Lelkes amatőrök voltunk. Így ment ez egy darabig, közben rengeteget versenyeztünk, kisebb nagyobb sikerekkel.

Pár emlékezetesebb állomást had soroljak fel.
Első Hungarian BJJ Openem 2009 fehér öv, 76kg, kiestem első meccsen.
2 évre rá második Hungarian BJJ Openem 2011 kék öv, 88kg, kiestem első meccsen.
2012ben leérettségiztem és Pestre mentem tovább tanulni de igazából egyetlen ok miatt akartam oda menni, hogy Maxnál edzhessek. Egyetem mellett annyit voltam a teremben amennyit csak lehetett és végül sikerült először megnyernem a magyar bajnokságot 88kg kék övben, 3 évnyi vereség után! Ez az eredmény annyira motivált, hogy kiutaztunk Lisszabonba is az Európa bajnokságra 2013 januárban, ahol 2 jó meccs után sajnos harmadikban kiestem. Ezután kiutaztunk még pár nagyobb versenyre tavasszal, Abu Dhabi válogató, ilyenek, de nem igazán akartak jönni az eredmények. Kissé el voltam keseredve MMA-n is gondolkoztam, volt pár amatőr meccsem amiket földön hoztam, de mondom adok még egy lehetőséget a jitsunak. 2013 őszén még keményebben edzettünk, emlékszem minden edzés végén maradtam gurulni még fél-1 órákat, végül sikerült dupla aranyat nyernem a Hungarian Openen kék övben súly és abszolút kategóriában. Ez után pedig sikerült szintén dupla aranyat a Lengyel Abu Dhabi válogatón. Ez mérföldkő volt olyan szempontból, hogy eddig MINDIG vagy magamnak fizettem az utazásokat vagy szüleim segítettek, most viszont a fizették az utat, a szállodát, full ellátást és még jó pénzért is versenyezhettem, szóval úgy éreztem elkezdődött valami.

Sokan mondták miért nem olimpiai sportot csinálok, őket támogatják, megfizetik, ebben nem igazán van pénz, de én hittem benne hogy talán egy nap ebből fogok megélni.

2014 volt életem egyik legjobb éve. Januárban először megnyertem az Európa Bajnokságot kék öv, 94kgban, Nogi EB 94kg bronz, abszolút arany, Abu Dhabiban viszont sajnos kiestem, így pénzt megint csak nem kerestem, és aztán jött a VB júniusban, Los Angelesben. Maxnak és számos barátnak köszönhetően összejött a pénz így ki tudtam utazni.
Először Amerikában, először vb-n, egyedüli magyar indulóként.
Nagyon akartam az aranyat, végül 86 indulóból 6 kemény meccs után Bronz érmet szereztem. Emlékszem, hogy sírtam, nagyon örültem az éremnek már ez is nagy dolognak számított mivel senki sem hozott korábban érmet itthonról felnőtt világbajnokságról, de nem ezért jöttem. Nagyon akartam az aranyat! Kiderült másnap lesz az Open kategória ahol az érmesek indulhatnak. Ez arról szólt megnézzük súlycsoport nélkül ki a legjobb. Felszívtam magam, megnyertem mind a 4 meccset, és én lettem a VILÁGBAJNOK. Méghozzá a súlycsoport nélküli!!!

Ezek után egy kicsit megváltoztak a dolgok. Ekkorra már a jitsu lett MINDENEM. Semmit sem szerettem jobban csinálni, úgy éreztem ezzel akarok foglalkozni életem végéig. Ha bár a címért továbbra sem járt semmilyen pénzjutalom az államtól, és nem olimpiai sportként a megélhetés csöppet sem volt egyszerű. Sikerült találni pár szponzort, leszerződtem az MTKhoz, illetve rengeteg segítséget kaptam elsősorban BARÁTOKTÓL, akik önzetlenül segítettek így 2015 januárjában arra a döntésre jutottam, hogy felfüggesztem egyetemi tanulmányaim és megpróbálok FULL TIME VERSENYZŐKÉNT megélni. Sok segítséggel kiköltöztem Rio de Janeiroba 4 hónapra csak azzal a céllal, hogy edzek. Jártam a világot versenyekről versenyekre, ahova szerettem volna mindenhova eljutottam, tényleg. Hihetetlennek tűnt, hogy ez mind a Jiu Jitsunak köszönhető. 2015 őszén a Magyar Ju Jitsu Szövetségnek, Berkes Lászlónak és Kovács Gabinak segítségével Thaiföldre utaztunk a Világbajnokságra. Ezt a szervezetet is az Arabok pénzelték de itt először nem csak magunkat képviseltük mint atléták, hanem az országot is. Itt egy 3adik helyet sikerült elérnem, kissé vitathatóan kikaptam Faisal Alketbitől, a sheik fiától az elődöntőben. Nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, ő fekete öves volt, én lila, tudtuk lejt a pálya, ez van.

2016 szintén mozgalmas év volt, pár szép cím, Nogi EB lila öv, dupla arany, Abu Dhabi Pro lila, 94kg, ezüst, végül Világbajnokság Los Angeles 100kg ezüst érem. Ekkor voltam negyedszerre(!) LA-ben (Ahhoz képest ahonnan indultam ezek már nekem nagy dolgoknak számítottak, 2 éve voltam először) és kialakult bennem egy kép, hogy én ott szeretném folytatni ezt az egészet. Jobb edzéslehetőség, ott vannak a világon a legjobbak, ott van a jitsus média, meg egyszerűen szeretem is a helyet nagyon, ha igazán komolyan gondolom ezt az egészet akkor nincs maradásom. Lehetőség akkor még nem volt, de mikor újra mentem októberben akkor úgy döntöttem egy hónapot maradok kinn, edzek, és meglátjuk, valami majd csak akad. Jött is a lehetőség Max és Lucas segítségével lett helyem a csapatunk egy kinti "tesvérklubjánál". 2017 februárban mentem vissza és onnantól gyakorlatilag már kinn élek. Minden adott volt, szépen alakult az álom, elvoltam a kis világomban edzések, versenyek stb. Egy nap jött egy üzenet, Gulyás Richárd és a Magyar Sport Ju Jitsu Szakszövetségtől, hogy idén lesz a Világjátékok Wroclawban, Lengyelországban és egy ember képviselheti az országot Ju Jitsuban és egyedül nekem van elegendő pontom, még anno a thaiföldi bronzérmem alapján, hogy induljak. Óriási meglepetés volt. A Világjátékokat 4 évente rendezik, a nem olimpiai sportok olimpiája ez, és én képviselhetem egyedül az országot. Azonnal kialakult fejemben a kép, egy újabb lehetőség, nem is akármilyen. A Nemzeti Versenysport Szövetség állja az utat, segít a felkészülésben, ismét első lehetek aki megnyeri, és még több lehetőség ha megnyerem, nem csak nekem de az összes magyarországi jitsusnak. Őrülten elszántan készültem, mindent emögé tettem az elmúlt időszakban, csak az lebegett a szemem előtt, hogy én Világjátékokat akarok nyerni. Lényeg a lényeg minden hibátlanul ment a felkészülés alatt, eljött a nagy nap, erre vártam egész életemben, hogy olimpiai bajnok legyek, nekem most ez volt az Olimpia. Minden tökéletes volt, mégis a döntőben sajnos alul maradtam ugyanazzal az arab Alketbivel szemben akitől 2 évvel ezelőtt Thaiföldön. Vitathatóan vagy sem mindegy, de szerintetek elégedett voltam? Nem.

Örültem persze, mert ez is szép teljesítmény, de elégedett nem voltam. Kitűztem magamnak, hogy VILÁGJÁTÉKOK GYŐZTES akarok lenni, mindent megtettem, egyszerűen nem akartam elhinni. Másnap jött az Open kategória. Csak az érmesek, csak a legjobbak minden súlyból, 4 meccs és az arab a másik ágon. Reggel kicsit nyúzottam keltem fel és a vállam is jegeltem este mert megsérült amelyik korabban sérült volt, de a profi csapatnak köszönhetően rendbekaptak, és miután felmentem már semmi sem fájt. Megvertem az első ellenfelem és tudtam, hogy ez az én napom. Külön ágon voltunk az arabbal és szépen meneteltünk előre, úgy tűnt ismét találkozunk a döntőben. Így is lett. Rengeteget jelentett Max, a családom és a sok magyar jelenléte aki kijött. A meccs közel 5 percig döntetlen volt, az utolsó perc nagyon parázs harc lett, átforditottam, vezettem 2 vel és akkor nagyon megindult. Sikerült védenem a támadásait, a végén pedig már hallottam ahogy a magyarok számolnak vissza, ott már tudtam, hogy ez az enyém. Sikerült! Megcsináltuk! Felejthetetlen élmény!
VILÁGJÁTÉKOK GYŐZTES lettem!

Hihetetlen boldogság volt, most viszont amit érzek az a HÁLA. Ugyanis a segítség nélkül amit eddig mindenkitől kaptam ezt mind LEHETETLEN lett volna elérni!!!

Úgy, hogy NAGYON KÖSZÖNÖM MINDENKINEK AKI EBBEN RÉSZT VETT BÁRMILYEN MÓDON !!! MINDENKINEK VOLT BENNE EGY KIS RÉSZE !!! Ha fel akarnám sorolni a lista valószínűleg hosszabb lenne mint amit itt leírtam eddig!

A másik mit szerettem volna mondani ezzel, hogy a sikerhez vezető út nem mindig egyenes. Sok nehézségen keresztül kell menni, főleg eleinte amíg fordul a kocka, de ezek a nehézségek az amiből kiderül mennyire akarod, mennyire mély a motivációd és meddig tartasz ki, ugyanis minden csak kitartás és kemény munka kérdése.

Szép hetet mindenkinek!

Folyt. köv.